| |
Főoldal
Mozgásfejlesztés | 2024. november 23., szombat |
|
|
|
|
|
Ki a járókából: bukfencezni, fára mászni, elesni! |
A természetes mozgás a megfelelő korai idegrendszeri fejlődés alapja - véli Tótszöllősy Tünde mozgásfejlesztő pedagógus, inkluzív tanár, aki szerint nem véletlen, hogy a napjainkra jellemző mozgásszegény környezet egyre több tanulási problémás és viselkedészavaros gyermeket eredményez. A harminc éve mozgásfejlesztőként tevékenykedő pedagógussal Kolozsváron beszélgettünk, ahol a primitív reflexek megmaradásának következményeiről és a korai fejlesztés lehetőségeiről tartott előadássorozatot és gyakorlati bemutatót pedagógusoknak és szülőknek.
- Hogyan került kapcsolatba a mozgáspedagógiával?- Porkolábné Balogh Katalin pszichológus, a budapesti
Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa 1984-ben indította a tanulási
nehézségek okait kutató kísérletét óvodánkban. Így kerültem a
kutatócsoportba a mozgás, egészséges életmód témafelelőseként. A tízéves
kutatómunka eredményeit a Kudarc nélkül az iskolában című könyvben
összegeztük, amelyben valamennyi részfunkció-zavar játékos fejlesztése
megtalálható. A mozgásfejlesztés pl. segíti a testséma kialakulását, ami
nélkülözhetetlen a térben való tájékozódáshoz, ezért a betűk
felismeréséhez elengedhetetlen. Az egyensúlyfejlesztés a finommotorika
(grafomotorika) kifejlődésének alapja. A látásfejlődés 5 részterülete is
problémát okoz az olvasás-írás tanulásakor. Ha nem alakul ki a gyermek
perifériás látása, amit a fogó játékok, labdás csapatjátékok kiválóan
fejlesztenek, csak szótagolva tud majd olvasni.
- Hogyan mélyült el a speciális mozgásfejlesztés, a primitív reflexek irányába?
-
Ismereteimet tovább bővítendő elvégeztem a fejlesztő, majd az inkluzív
pedagógia szakot az ELTE mesterkurzusán. A speciálisabb primitív
reflexekkel a Tervezett Szenzomotoros Tréning (TSMT), Delacato és
Kulcsár Mihályné akkreditált tanfolyamain ismerkedtem meg. Itt kaptam
választ azokra a sikertelen fejlesztéseimre, ahol sokkal mélyebben, az
idegrendszer általános éretlensége miatt nem tudtunk eljutni a tanulási
képességek fejlesztéséig.
- Mit jelent az inkluzív (befogadó) pedagógia meghatározás?
-
Az inkluzív pedagógia minden nevelési módszert magába foglal, ami
elősegíti a speciális és általános tanulást. Ez a gyakorlatban azt
jelenti, hogy normál fejlődésmenetű tanulók közé integrálják a speciális
igényűeket, legyenek azok vak, süket, mozgássérült stb. vagy
autisztikus gyermekek. Tanulmányok igazolják, hogy a valós életbe
történő beilleszkedés jóval sikeresebb az így integrált gyermekek
esetében. Egyéni elbírálás tárgya, hogy melyik személyiségű gyermek
alkalmas erre. A hiperaktív és tanulási zavarral küzdő gyermekek kis
létszámú csoportokban tudnak jól teljesíteni, hiperaktívak szegregált
(azonos probléma alapján válogatott tanulócsoportok) viszonylatban
teljesen reménytelenek, megsokszorozzák a problémát, tehát integrálni
kell őket.
Az írása rémes, izeg-mozog
- A pedagógusok többsége elzárkózik az ilyen zavarban szenvedő kiskorúak fejlesztésétől...
-
Valószínűleg azért választottam őket, mert rengeteg sikerélményem volt
ezen a területen. Láttam bennük fantáziát, értelmesek voltak a maguk
sajátos módján. Nem szabad őket elveszíteni. Eleinte mindegyikük nehezen
megközelíthető, de ha megértően viszonyulunk hozzájuk, ismerjük a
hiányosságok kezelhetőségét, a primitív reflexeik felülírását,
fokozatosan változnak, az eredmények csodálatosak. Egy „vérbeli"
pedagógus szereti a kihívásokat. Ők igazi kihívások!
- A primitív reflexek hogyan befolyásolják a tanulást, a viselkedést?
-
A reflexek kihatnak a viselkedésre, a tanulásra. Például a
csecsemőkorból visszamaradt szopóreflexnek köszönhető a cigarettázó
felnőtt. Megléte a kezek ügyetlenségét eredményezheti, nem tud
függetlenedni a száj és a kéz mozgása. Az írás közben tapasztalható
szájmozgatás is ennek a reflexnek a hatása. A gyermek ilyenkor képtelen a
kezek irányítására, mindent lever, összemaszatolja magát evéskor, az
írása rémes, olvashatatlan. A tónustalan gyermek (TLR reflex) teljes
testben ernyedt, rossz a tartása, gyenge a keze, nehezen hadra fogható,
ún. „lusta" tanuló, de ez nem az a lustaság! Mozgással kell
helyreállítani az idegrendszer éretlenségét. A szimmetrikus tónusos
nyaki reflex (STNR) az egy helyben való nyugalmi állapot elérését
nehezíti ülő helyzetben. Az, hogy felnéz a táblára, majd vissza a
füzetére, óhatatlanul előhív egy reflexet, ami a kezet vagy a lábat
hozza mozgásba. Hogyan tudhat egy ilyen gyermek figyelni az iskolában?
Ha megmarad a Moro-reflex, szorongást, kapcsolatteremtési nehézségeket,
sőt a szeretet elfogadásának képtelenségét is eredményezheti. A
galantreflex megléte vizelet-, sőt széklettartási nehézségeket idézhet
elő. Mindezek a reflexek egy általános idegrendszeri éretlenség jelei,
ezek a gyerekek potenciális tanulási zavar-hordozók lehetnek.
„Muszáj" négykézláb mászni?
Carl.
H Delacato állította össze elsőként a fejlesztő gyakorlatokat.
Alapvetően a létező összes támaszgyakorlat, támaszugrás, természetes
csúszó-mászó mozdulat, járások alkalmazhatók. Az egyensúlyfeladatok az
agy két féltekéjének kapcsolatában, így a koncentrálásban is segítenek.
Egyik felelős a formafelismerésért, a másik a szövegértésért, egyik a
térbeli tájékozódásért, másik a beszédért. Az agyféltekék közötti kérges
testen át - amely az információkat továbbítja a két félteke között -
rengeteg idegpályának kell bekötődnie a megfelelő működéshez. Ha kimarad
csecsemőkorban a négykézláb mászás, beszűkül ez a kérges test, és nem
lesz hely az idegpályáknak (Galaburda). Ezért hangsúlyozzák a fejlesztő
pedagógiában, hogy vissza kell térni a természetes támaszgyakorlatokhoz
(csúszás, kúszás, mászás fejlesztéséhez), mert ez elengedhetetlen a két
félteke megfelelő kommunikálásához.
A mai rohanó világban nem azt
adjuk a gyermekeinknek, amire szükségük van. Ha például egy 6-8 hónapos
gyermekecske dobálni kezdi a játékait, megszidjuk, holott örülni kéne,
hiszen a fogó reflexet így írja fölül. Lassan elfelejtjük, mire van
szüksége a gyermekeknek fejlődésükhöz, mert nincs kapcsolatunk a
nagyszülőkkel, akik ugyancsak a nagyszüleiktől tanulták a gyermeknevelés
csínját-bínját. A csipkedő, höcögtető, dülöngéltető, forgató, pörgető
népi gyermekmondóka a mozgásélmények tárházát adja - de ma már az aggódó
édesanya rászól az apára, ha játékból feldobja, netán pörgeti
gyermekét.
Több népcsoport egyéves koráig le se teszi a földre a
gyereket, a testén hordja, hogy onnan kapja a mozgásingereket. A mieink
járókában, kiságyban, babakocsiban cseperednek, csak egyoldalú,
szegényes mozgásingereket kapnak. Afrikai néptörzsek gyerekeinek, akik
pici csecsemőkortól a szülők hátára kötve nőnek föl, sokkal érettebb az
idegrendszere civilizáltabb európai kortársaikhoz képest. Ez is
bizonyítja: a születés utáni szenzitív, fogékony időszakban az
idegpályák a mozgásingerek hatására keresnek kapcsolatokat,
összekapcsolva a két féltekét.
- Hogyan lehet a csecsemőkorból visszamaradt reflexeket kigyomlálni?
-
Egyre több mozgásterápiás megoldás van ezekre az esetekre. Valamennyi a
Delacato-féle mozgásokon alapul. Az eredeti változat kifejezetten
speciális, pontosan meghatározott gyakorlatokat tartalmaz, ezek
iskoláskorú gyermekek számára a legalkalmasabbak. A kisebbekkel
játékosabb, egyszerűbb, de specialitásukat megőrző feladatsorokat
gyakoroltatunk.
A TSMT ritmikus mozgásokkal, billegésekkel,
hintáztatással indítja a fejlesztést, majd bővül a mozgássor rengeteg
természetes támaszgyakorlattal, támaszugrásokkal, szökdelésekkel.
Az
Alapozó terápiák elnevezésű program szintén a Delacato-gyakorlatok
sokszínű választékát dolgozta ki különböző korosztály számára. A
Szenzomotoros Integrációs Terápia (SZIT) Jean Ayres amerikai
pszichológus munkásságát követve a gyermekek öngyógyító képességére
épít. A terápia feltételezi, hogy a tudatosan kikészített eszközök közül
a gyermek idegrendszeri fejlettségi szintjének legmegfelelőbb
eszközöket és mozgásformát választja ki. Ezeket szabadon gyakorolhatja,
miközben a terapeutával megbeszélheti élményeit.
Az önvédelem alapja az esés
- Mit tehetnek a szülők?
-
Hagyják a gyermekeket természet diktálta mozgások gyakorlásával
felnőni. Bukfencezzenek, pörögjenek a hegyoldalban, fussanak, ugorjanak
árkot, másszanak fára, Tarzan módjára lengjenek. Lehessen kötelezően
sokat esni! Az önvédelem alapja az esés, ne sérelemként éljék meg a
gyerekek és ne bajként a felnőttek. Járjanak sokat a természetben,
tapasztalják meg a nagy kiterjedésű teret, ne csak a négy fal közé
legyenek bezárva.
Nagyon hosszú átnevelésre van szükség ahhoz,
hogy a szülők változtassanak nevelési szokásaikon. Végül is mindenki jót
akar a gyerekének, mindenki meg van győződve nevelési módszereinek
helyességéről. Erről lebeszélni pedig nem lehet úgy, hogy a fejéhez
vágjuk: rosszat tesz, hanem el kell kezdeni finoman rávezetni a helyes
útra, ötletekkel segíteni az átállást.
Az óvoda lehetne az első
szint, ahol hatni lehet a szülők nézeteire. Ha tapasztalhatnák, mennyi
óvodában tanult mozgásforma lehet a gyermek számára örömforrás, ezekkel a
mozgáslehetőségekkel jutalmazhatnák gyermekeiket. Az első fontos lépés
lehetne az óvodai mozgáslehetőségek bővítése. A heti egy alkalommal
megtartott közös mozgásóra mellett pl. lehet tanulni görkorcsolyázni,
télen korcsolyázni. A kerékpározás előkészítéseként futóbiciklikkel
gyakorolni az egyensúlyi helyzeteket. Természetesen ezeket a
lehetőségeket a szülők otthon is alkalmazhatják! |
|
|
|
|
|
|
|
|
