| |
Főoldal
Mozgásfejlesztés | 2024. november 23., szombat |
|
|
|
|
|
Mitől a sok kudarc az iskolában? |
A mai 6 -7 éves gyerekek, mondhatjuk, igen erõs követelményrendszerben élnek, ezt igazolja az egyre több tanulási zavarral küzdõ kisiskolás, akiket különbözõ részfunkció zavar vagy zavarok miatt speciális foglalkozásokon kell fejleszteni.
Az óvodák igen széles körben alkalmazzák már a preventív programokat az óvodai élet teljes területére kiterjesztve. Dokumentálhatóan számolnak be sikereikrõl. Ennek ellenére az iskolák továbbra is ontják a problémát mutató gyerekeket.
Elgondolkodtató, hogy az óvodában jó képességeket mutató nebuló miért válik tanulásképtelenné iskolába kerülése után!Ezeknek a gyerekeknek a zöme nem az év elején, hanem a félév, vagy év vége táján romlik le annyira a teljesítménye, hogy nem tudják behozni társaikat.
Munkám során sok óvodai csoporban dolgoztam, tartottam és tartok ma is fejlesztõ foglalkozásokat, különbözõ képességû gyerekek problémáival szembesültem. Sorsukat szívemen viselem, valamennyi gyerekem teljesítményét kontrollálom iskolába lépésük után is.
Néhányuk esetében megdöbbentõ torzulásokat tapasztaltam.
Ezek a jelenségek nem egyediek, téhát a nyilvánosság elött beszélnünk kell róluk. Azt gondolom, szét kellene nézni az iskolai alsótagozatos oktatási rendszer háza táján. A magas követelményszinttel lenne baj? Lejjebbadni visszafejlõdés lenne!
A követelmények megvalósítása, azok betartatásának módszerei, itt kell keresni a hiba forrását.
A változó életmóddal a gyerekek igényei is változtak, következésképpen a módszerekben is változtatni kellene. Óhatatlanul összehasonlításokat kell tennem az óvodai és iskolai módszerek és eljárások között.
Az óvoda nevelési célkitûzéseit szokásrend kialakításával, pozitív érzelmi ráhangolódással próbálja elérni. Az iskola nevelõ, oktató munkája során azonban a követelmények szigorú behajtása az elsõdleges, kiveszõfélben vannak a pozitív emóciók.
A nagy sietségben nincs idõ a gyerekek megismerésére. Kizárólag a teljesítmény számít, holott a teljesítmények mögött egészen különös egyéniségek bújnak meg ilyen - olyan tehetséggel.
A végrehajtandó feladatok soszor csak elhangzanak szavak formájában, de a megerõsítések, bátorítások gyérek, torzak vagy abszolút hiányoznak.
Természetesen a probléma nem általános, hiszen akadnak nagyon kiváló egyéniségû tanítónõk.
A gyermekek életkori sajátosságaikhoz hûen minden tevékenységben elõször az élményt, az érzelmeket keresik. A feladat lehet vonzó, ha a szeretett személy irányításával történik. Ehhez elõször megszeretni volna jó az irányító személyt.
A közös feladatmegoldások sikerélménnyel párosulva meghozzák a feladat iránti szeretetet. Vagyis magára a tevékenységre is átterjed a "jó" érzete, és ha a folyamat töretlen, megmarad még akkor is, ha már a szeretett személy nincs jelen.
Sajnos a dolog fordítva is mûködik. Egy kellemessé vált feladatot nem kívánttá tud tenni egy unszimpatikus " betolakodó".
Gyakran elõfordul, hogy a gyerekek túl hamar vagy túl nehéz feladatot kapnak, ennek egyenes következménye, hogy nem fogják szeretni a leckeírást. A kötelességtudat, vagy felelõsségérzet még csak alakulófélben vannak, a tanító megkedvelésével párhuzamosan erõsödnek.
A mulasztást nem konstatálni és büntetni kell, hanem pótoltatni, teret kell hagyni a jóvátételnek. Egy éktelenkedõ fekete pont a füzetben sokkal elkeserítõbb, mint egy elfelejtett leckét szépen bepótolni. És még tanulni is lehet belõle.
A másik probléma a módszerek megválasztásában lehet.
A megismerõ tevékenység szintere mindig a valós szituáció, ahol minden érzékszerv egyszerre tud információt gyûjteni és végül egymáshoz kapcsolhatók a részletek. Az óvodai oktatás ezt az elvet egyre magasabb fokon valósítja meg, amíg az iskola még mindig információdömping megszerzésével hajtja agyon a diákságot.
Abban a pillanatban, hogy belépnek a gyerekek az iskolába, minden információt a könyvekbõl kell kikeresni, alá kell húzni a megfelelõt, le kell írni, rajzolni a jó választ. Birkóznak a szavakkal és nem tudják tettekben megvalósítani.
Végképp kiveszõfélben van a valós szituáció megtapasztalása, a természetes közegben történõ megfigyelés, a dolgokban való tevékeny résztvétel, a kellemes hangulatban történõ gyakorlás.
Meg kell találni a kellemes arányt a verbalitás és tevékenység között, különben érdektelenné válnak a nebulók, vagy kifáradnak a számukra "vehetetlen adástól".
A tanulás nem kívánatos dologgá válik, mert az információkat nem az életkori specialitásoknak megfelelõ alakban kapják. Az aznap tanultak a "levegõben" lógnak képek, szavak és hangok formájában, mert hiányzik a kellõ mennyiségû begyakorlás az ezzel járó kellemes tevékenység.
Vizsgálódjunk kicsit az alapkultúrtechnikák elsajátításánál. Karácsonyra megtanulni valamennyi betûfajtát valóban nagy bravúr lehet, de tényleg szükséges - e ?
Azt súlykolja valamennyi pedagógiában jártas szakirodalom, hogy az alapokat igen precízen kell lerakni, sokirányú megközelítéssel, gyakorlással, hogy álljon majdan szilárdan az építmény. Már pedig a precíz munkához igenis idõ kell! Nem Karácsonyig, de a következõév Luca napig is el kell nyújtani a gyakorlási idõt, ha a gyerekek elõmenetele ezt diktálja.
Régen a palatáblán írtak táblanagyságú betûket, késõbb kiterített újságpapíron. A régiek bölcs sejtése volt, hogy az új betûformákkal elõször nagy méretben ismerkedtek a nebulók. Sõt, a betûknek kézjelei is voltak. A látott betût kiejtették és mutatták egyszerre, tehát többféle nagymozgással párosították.
Manapság azon melegében két vonal között, 5 mm- es vonalközben kell finommozgást produkálni a frissen megismert betû lemásolásával.
A mozgásfejlõdés törvényszerûsége a nagymozgásból az egyre kisebb felé haladás. Ez érvényesítendõ az írás mozgásának tanulására is. A nagy mozgáshiányra való tekintettel (különösen az alsóbb osztályokban) az udvar aszfaltjára is érdemes lerajzolni akár 5-7 m nagyságban az aznap tanulandó betûformát. Változatos mozgásokkal végighaladva a betû vonalán minden érzékszerv részt tud venni az információfeldolgozásban.
Még a 6 -7 éves gyermekekre is érvényes az a pszichológiai megfigyelés, hogy a mozgás során dolgozó testhelyzetérzékelés , izommozgások érzékelése, egyensúlyban bekövetkezõ változások érzékelése többet mondanak a gyermek számára egy vizuálisan befogadható képnél: ülni a padban és csak nézni, majd lemásolni a látott betûmintát csupán az ujjak mozgatásával.
Mennyivel több izom vehet részt az érzékelésben, ha végig lehet futni a nagy betûformán, vagy székekbõl ki lehet rakni és azon végigsétálni. Kirakható továbbá padokból, zsámolyokból, de irkafüzetekbol is.
További ötletek a betûformák bemozgására: járás "tyúklépésben", lábujjon ill sarkon, szökdelés páros ill. egy lábon, terpeszben elõre, hátra haladva, indián szökdelés, babzsák vagy kavics végigtolása bottal pontosan a betû vonalán, labdaleütés pontosan a vonalra, oldalirányban és hátra haladva is. A páros betûket lehet párosával végigjárni (egymással szemben két-két kéz fogásával, kaputartással kapuk alatt átbújva).
Tornaterem talaján ülésben csúszva, térden, tenyéren kúszva vagy talpon, tenyéren mászva újra és újra végigjárva könnyen bevéshetõ a betûk formája. Minden hanghoz és írott megfelelõjéhez hozzá lehet rendelni egy - egy mozgásformát, mely mozgás azontúl azt a betût jelképezi. Ez lehet a régi betûjelek mutatásának mai megfelelõje.
Tehát ez a mai megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a mozgás hasznosítása egy mozgásszegény környezetben, figyelembevéve a gyermekek életkori sajátosságait és biztosítva az átmenetet iskola és óvoda között.
Az alpokat az óvodában a mozgásban történõ speciális információgyûjtéssel tudjuk lerakni: elsõsorban a tér kiterjedésének sokoldalú megtapasztalásával a formák és irányok bemozgásával, ezzel az izmok irányítását is pontosan megtanulják a gyerekek.
A kézfej és ujjak izmai is akkor engedelmeskednek megfelelõen a betûk kanyarításánál, ha elõbb a nagyobb izmok engedelmeskednek.
Másodsorban az alaklátást fejlesztik, az alakok háttérbõl történõ felismerését (pl. akadályok) a mozgások irányainak összefüggéseit (párhuzamos, merõleges, átlós, bekerítés, kikerülés, stb.). Összehangolják a különbözõ mozgások közben érzékelhetõ információkat: testhelyzet, egyensúly, izmérzékelés, bõrérzékelés.
Ezek a tapasztalatszerzõ lehetõségek már speciálisabbak, tudatosan alakított körülményekkel. A beszûkült mozgásterû életmód ellensúlyozására kidolgozott ráhatások tanulási zavarok megelõzése céljából.
Elõadásaim során a bemutatott gyakorlatok pontos indoklásával, videóanyag bemutatásával szeretném meggyõzni hallgatóságomat a MOZGÁSFEJLESZTÉS iskolai bevezetésének fontosságáról.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
